Télen is, ha hó van akkor is, Kastl!
A novemberi Törzsasztalon kezdődött minden. Karesz és Gyuri-bá is felvetették, hogy
december közepén rendezik meg a kastlis karácsonyi vásárt a Fő téren.
Rögtön felmerült, hogy jó lenne elmenni. „Igen? Akkor mi is jönnénk”! Az asztal körül ülők mindannyian megegyeztek abban, hogy ennek már a fele sem tréfa, főleg, hogy Karcsi is közöttük volt. És ha az ő fejében elindul egy szervezés, abból mindig valami jó dolog sül ki. Így is történt.
Továbbgondolva megindult a konkrét szervezés, a honlapra felkerült a meghívó, mindenkinek meglett a feladata. Ricsi már otthon megfőzte előre a bográcsos pörköltet, Karcsi mindenre és mindenkire gondolva telerakta autóját a szükséges kellékekkel és irány Kastl.
A Fő térről már érkezett Moniék telefonja, ott az első forraltboros köszönés után már 2
autóval mentünk fel a cserkészparkba, ahol Ricsi várt ránk. Következett a kipakolás, tüzifa előkészítése, asztalterítés, mindenki talált tennivalót. Jól is esett, hiszen már együtt voltunk,
amennyien.
A táj fennséges fehér, a lehető legideláisabb időjárással fogadott. A ködtől még sejtelmesebbé vált, ami csak azért kár egy kicsit, mert fotózni nem annyira lehetett jól.
Miután visszaértünk a karácsonyi vásárba, megérkeztek Ági, Karesz és Zsuzsi is, természetesen Gyuri-bá sátra körül gyülekeztünk. A kis tér tele volt, főleg helybéliekkel. Sok ismerős arc felbukkant, magyarok is, németek is. Mindenki megérkezett, aki jelezte, hogy jönni fog. Néhány forralt bor -kör után együtt mentünk fel újra a cserkészparkba, hogy rakjuk meg a tüzet, és melegítsük meg Ricsi pörköltjét. Minden gyorsan ment, hamar elkészült, közben zenét is hallgatunk, néhányan táncra is perdültünk, nagyon gyorsan telt az idő ettől kezdve.
Ez a találkozó nagyszerű ötletnek bizonyult, lehetne ebből is hagyományt teremteni,
ennek a téli, kinti találkozónak is megvan a maga szépsége, és nem csak a varázslatos táj miatt, hanem az együttlét, a találkozás öröme miatt is. Többen kint aludtak, lakóautóban, saját autóban,
tőlük még várjuk a híreket, vajon járt-e arra a Mikulás, bekopogott-e egy őz, vagy csak a helyi macska vigyázta álmukat az éjjel.
A karácsonyi készülődés egyik legszebb programja volt, és mindenkinek kívánjuk, hogy ez
a békesség, jó hangulat, és persze, hit, remény, öröm, szeretet járja át az adventet!
Minden jót, Péter Judit (KCSP ösztöndíjas)
Zsuzsának és Juditnak köszönjük a fényképeket !
A rendezvény megvalósult a Magyar Kormány utólagos támogatásával,
az önkéntes segítők erejéből és az adományozók jóvoltából !