50 éve magyar gimnázium Németországban

Aki manapság gépkocsival a Passau-Nürnberg-i autóúton halad és figyelmesen nézi a lejárókat, az 70 kilométerrel Nürnberg előtt Kastl kitérőre lehet figyelmes. Nemzetközi turistatérképekre régebben ritkán jelölték be ezt a kis községet, mert közel fekszik a német-cseh határhoz és a vasfüggöny idején Németországban állomásozó amerikai hadierő alakulatai nem vették szívesen a turizmust ezen a vidéken.

2008-ban lett 50 éve, hogy a Németországi Magyar Gimnázium 'bevette' Burg Kastl középkori várát. Ez a vár az évek során sok száz magyar fiatalt vonzott és nevelt fel az életre falai között, majd bocsátott ismét szerte szét a nagyvilágba, ahonnan a magyar fiatalok évről, évre ma is összegyűlnek az Alma Mater falai között.

Menekülttábor Passau-Waldwerke: 1945

A II. Világháború egyik szomorú velejárója és az ország másik nagy vérvesztesége a sok százezer Nyugatra menekült magyar volt. A hontalanná vált, Ausztria és főleg a dél-német Bajorország menekülttáboraiba került magyarok 1945-ben egyik táborból a másikba toloncolva tengődtek, nem tudván hová, merre menjenek, hol vannak az apák, a fiúk, ha egyáltalán túlélték a frontot. A szovjet megszállás várható következményeit nem vállalva, a háború után a menekülteknek legnagyobb része nem tért haza Magyarországra, hanem Nyugat-Európában maradt vagy kivándorolt a tengeren túlra.

A Passau melletti Waldwerke barakktábor egyik központi magyar menekülttábor volt ebben az időben. A képünkön látható "társadalmi barakk" reggel iskola, délben ebédkiosztóhely, vasárnap templomterem volt. A mellékelt képen az előtérben még halványan felismerhető az elesett katonákért felállított szimbolikus sírhely.
De a gyerekek, mint minden gyerek, élni akartak. Már valahonnan szereztek asztaliteniszfelszerelést és szüleik gondját elfelejtve, vagy meg sem értve, már játszottak... Hiszen már nem hullotak a bombák!

Csejtey Béla gimnáziumi tanár, néhány társa, valamint Kálózdi Nándor, a tábor r.k. lelkészének kezdeményezésére jött létre az iskola. A "8-osztályos" gimnázium azt jelentette, hogy egy asztal volt egy osztály. A teremben tehát 8 asztal mellett 8 tanár tanított egyszerre úgy, hogy az asztalok csak kartonnal voltak elválasztva. Csak Pajor tanár úr (a cserkész!) vitte ki ha lehetett diákjait a szabadba... matematika órára.
Elemi iskola is volt a táborban, valamivel jobb helyzetben, mert e célra külön barakkszobát kaptak.

Itt és így indult 1946-ban a Németországi Magyar Gimnázium, amelynek egyenes leszármazottja lett a Burg Kastli Magyar Gimnázium.

Lindenberg

A waldwerkei menekülttábort 1951-ben feloszlatták, mivel lakóinak nagy része elköltözött a táborból vagy kivándorolt. A magyar gimnáziumra azonban továbbra is nagy szükség volt, hiszen akik ki is költöztek a meneküttáborból, gyermekeiket, ha tehették, ezután is a magyar iskolába járatták.
Itt kell megemlíteni a közben Magyarországról kitelepített népi németeket, valamint az Erdélyből jött szász családokat, akik szintén a magyar iskolába küldték gyermekeiket.

A magyar iskola és tanári kara 1951-ben átköltözött az Allgau tartománynak egy festői kis falvába Lindenbergbe, ahol egy volt használaton kívüli kis hotelben kaptak helyet (lásd fenti képünk).

Bármennyire szűk volt itt is a hely, ugyanis internátust is fent kellett ugyanabban az épületben most már tartani, mégis nagy előrelépés volt a waldwerkei barakktáborhoz képest. Külön osztálytermek itt sem voltak, az internátus hálószobáiban folyt nappal a tanítás.
1954-ig volt Lindenbergben az iskola (gimnázium, elemi valamint az internátus), amíg később Baden-Würtenberg tartományba nem költöztek.

A lindenbergi iskola -még, ha itt is sok minden improvizált jellegű volt- már sok mindenben a rendszeres, szakszerű tanítás színhelye volt. A növendékek alig, vagy egyáltalán nem tudtak fizetni, mégis alig ismerték az anyagi nehézségeket, amelyekkel az iskola küzdött. Megtörtént, hogy évközben haza kellett küldeni a gyerekeket, mert nem tudták kifizetni az élelmezést. A székely származású dr. Ambrus Szaniszló igazgató érdeme, hogy végül is mindenki tanulhatott, aki jelentkezett. Volt növendék, akinek orosz hadifogságban volt az édesapja, hogy is tudott volna az tandíjat fizetni. Szaniszló atya mégis felvette: "majd csak lesz valahogy..." - mondta.
Az iskolabizottsággal együtt járt házról, házra, az iskoláért kéregetni. A Bajor Katolikus Egyház ebben az időben -de a későbbiek folyamán is- sokat segített a magyar iskolának.

A gimnáziumnak volt ekkor már énekkara és cserkészcsapata is volt:
képünkön éppen avatásra vonul ki az iskola 9.sz. gr. Teleki Pálról elnevezett cserkészcsapata 1954-ben.

A szűkös osztálytermekben a körülményekhez képest már komoly tanítás folyt. A latintól a matematikáig rendkívül elhivatott tanárok és tanárnők tanítottak a gimnáziumban, ugyanúgy, mint az elemi osztályokban.
Csak az anyagi gondok voltak állandóan nagyok és nem egyszer előfordult, hogy a serdülőkorúak éhesen álltak fel délben az ebédlő asztaltól...

A mellékelt két felvétel közül az egyik az utolsó Lindenbergben érettségiző osztályt mutatja osztályfőnökével, a magyar-latin szakos Vámos tanár úrral, a másik a teljes tanári kart, középen dr Ambrus Szaniszló igazgatóval, 1954 tavaszán.

Az érettségizők közül kevesen voltak akkor 20 év alatt... A háború, a menekülés, szétszórta a magyarokat, sokan csak több év veszteség után tudták a háború által félbemaradt iskoláikat folytatni. A német hatóságok által elismert érettségi bizonyítványokat négy nyelven állították ki, hogy az érettségizők azt bármely országban hasznosítani tudják.

Lindenbergből a magyar gyerekek áprilisban már haza utaztak. Csak az érettségizők maradtak ott még néhány hétig. Csendes lett egyszerre a kis falu. Aki azokban a napokban még egyszer az erdőszélen sétált, már csak a falusi német gyerekeket hallotta ott játszani: "Körben áll egy kislányka..."

Bauschlott

Baden-Württemberg tartományban talált új szállásra a magyar gimnázium, egy addig menekülteknek szállást adó vadászkastélyban. Nagy park is tartozott az épülethez, mely már a sportolást is lehetővé tette. Az épületet először át kellett építni, hogy kialakítható legyen abban a leány valamint a fiúinternátus és természetesen az osztálytermek. A pincerészben még kápolnát is ki lehetett alakítani. Az ott tartott vasárnapi szentmisékre még a falusiak is bejártak, mert Baushlottban akkor még nem volt katolikus templom.

122 növendéke volt akkor az iskolának és továbbra is Ambrus Szaniszló atya volt az igazgató. Úgy tűnt, hogy elegendő férőhely lesz itt a kismagyaroknak sok esztendeig, ha nem következik be két évvel később 1956...

Az 1956-os magyar forradalomban és szabadságharcban sok fiatalkorú vett részt. A forradalom elfojtása után egy részük szüleikkel -vagy egyedül- Nyugatra menekült. Németországba több tízezer magyar érkezett akkor, néhány hónap alatt.

Már 1956 novemberében kopogtattak Bauschlottban az első menekült diákok. Az 1956/57-es tanévben zsúfolásig megtelt az iskola és csak jöttek, jöttek a további jelentkezők... Szaniszló atya megint csak nem mondott nemet senkinek.
Végül 1957 februárjában Dr. Neuhausler müncheni segédpüspök érkezett az iskola segítségére. A három felső osztály, tanári karával együtt átköltözhetett a München/Fürstenried-i lelkigyakorlatos házba. Ennek a 'kihelyezett' iskolarésznek Dr. Galambos Ireneusz bencés atya lett a vezetője.

Burg Kastl

Fürstenried természetesen csak átmeneti megoldás lehetett, de jó volt arra is, hogy az 1946 óta működő iskolabizottság 1957-ben formális engedélyt kapjon egy bajorországi magyar iskola alapítására. Törekedtek arra, hogy a magyarországi nagy múltú tanítórendek (így például a bencések) is képviselte lelkiség és nevelés hagyományát folytassák a németországi magyar gimnáziumban is. 1957 decemberében jött meg az engedély a bajor kormánytól, miszterint 1958 márciusában a három felső osztály 160 diákkal a kastli kolostorvárba költözhet: Burg Kastlba! 1959 szeptembere folyamán költöztek át a bauschlotti osztályok is Kastlba.

Burg Kastl a középkorig bencés apátság volt. Aki csak futó pillantást vet látképére, szinte a pannonhalmi apátságot véli abban felfedezni. De a kastli vár nem iskolának épült, és főleg nem több mint 300 növendéknek, tanári karnak és azok családjainak elhelyezésére. Aki az elkövetkező években nyaranta meglátogatta az iskolát, szinte minden szünidőben építkezésnek lehetett tanúja. Fenti kis képünk az önálló elhelyezésű leányinternátust mutatja, amelyben később az Isteni Megváltóról elnevezett rend nővérei vették át a vezetést.
 Épült egy teljesen új, korszerű épületszárny is, hogy ez a magyar sziget Bajorországban megfelelő otthont és komoly nevelést adhasson a közben már a világ minden részéről oda érkező magyarajkú gyerekeknek.

Az iskola az eredeti elképzelések szerint, egészen a legújabb időkig egyházi vezetés alatt állt. Dr. Galambos Ireneusz atyát Dr. Harangozó Ferenc követte, majd hosszú ideig Dr. Radics János volt az igazgató, azután pedig a ciszterci rendű Major Márk atya. Őt azután civil tanárok köréből kinevezett igazgató követte.

Bajor egyházi vezetők gyakran látogatták meg az iskolát.
1972 június 15-én Mindszenty József bíboros látogatásának örülhetett az intézet (képünk).

Az iskola, -főleg az első évtizedekben- állandó anyagi gondokkal küzdött. Noha a német püspöki Konferencia folyamatosan segítője volt az intézménynek, miként a bajor állam is, sajnos mindig probléma maradt a szülői hozzájárulás. Ez érthető Volt, hiszen javarészt menekültek gyermekei nevelkedtek itt és a menekült szülők egyáltalán nem, vagy alig tudtak tandíjat és internátusdíjat fizetni. Az Iskolabizottságnak élén a legnehezebb időkben Msgr. Dr. Ádám György müncheni magyar főlelkész állt. Az ő elszánt küzdelmének köszönhető, hogy végül is oly sok esztendőn keresztül zavartalanul folyhatott az oktatás és a növendékek nem vették észre a nehézségeket.

Döntő támogatást nyújtott mindig a Magyar Gimnázium Barátainak és Támogatóinak Egyesülete. A támogatás az évek során, ugyanúgy mint maguk a diákok, az egész világról érkeztek: Dél-Afrikától Kanadáig, Svédországtól Dél-Amerikáig. A napi gondok megbeszélésére működésbe lépett a Szülői Tanács és a Diáktanács.

Az évek során lett az iskolának könyvtára, sportegyesülete, cserkészcsapata, énekkara, zenekara, néptáncegyüttese. A néptáncegyüttes számos európai körutat tett, így szerezve támogatást az iskolának nagysikerű fellépéseivel. A rádió és televízió mindig szívesen látogatta az intézményt: itt a magyar diák nem csak szaktudást kapott, de nevelést, hitet, kultúrát is - vitték hírül a világban.

Pünkösd vasárnap Burg Kastl minden évben egy nagy magyar találkozó színhelye volt. Ez a nap a díszes, nagyszabású ballagásnak és egyben az érettségi találkozókra, az Alma Materbe visszatérő sok, sok öregdiák Alumni Közösségnek az ünnepe volt. Ezekben a napokban találkoznak még ma is a régebben végzettek egymással és volt tanáraikkal. A nagyobb jubileumokra sokszor még a tengerentúlról is jönnek!

A Waldwerkei barakkiskolában már tanító tanárok közül napjainkban már csak Márta néni tudják meglátogatni a hálás egykori növendékek. A magyar emigráció számtalan ifjúsági kiadványát lelkesen szerkesztő Lívia néni 1997-ben hunyt el.

Az 1989-es rendszerváltás után annyiból változott meg az iskola státusza, hogy már nem lehetett tovább formálisan a 'menekültek' intézménye, mivel megnyílt a magyar határ. 1990-ben úgy tűnt, megszűnik minden német támogatás és ezzel megszűnik az iskola is. Antall József miniszterelnök érdeme volt akkor, hogy Kohl német kancellárnál kijárta a további támogatásokat, így az iskola folytathatta a megkezdett munkáját.
Mivel jelentkezők a rendszerváltás után is érkeztek Kastliba. Eleinte Erdélyből és a volt Jugoszláviából, majd többen közvetlenül Magyarországról.

A továbbiakban az iskola -a fennmaradás érdekében-, megpályázta és elnyerte az "Európai Gimnázium" státuszt a 9 osztályos német modellben. Ennek természetesen következményei is voltak. A civil vezetés alatt álló iskolában kétnyelvű oktatás folyt: magyar és német nyelveken. A Kastli érettségi bizonyítvánnyal pedig a világ bármely egyetemére bátran lehetett pályázni.

Forrás: Új Magyar Évezred (http://home.iae.nl/users/nickl/umek-47.html)

Az iskola végnapjai